A cserbenhagyásos gázolás nem ugyanaz, mint az egyszerű gázolás, hanem annál súlyosabb bűn. Ezért is nevesítik külön. Azt jelenti, hogy nem elég, hogy keresztülgázoltál rajtam, még annyi sem volt benned, hogy ott maradj, vállald a felelőséget tettedért és segíts, hogy orvosoljuk a bajt.

Nos, nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én egy ilyen balesetnek az áldozata vagyok. Az elkövető pedig a magyar politikai elit, akik nem csak elcsaptak 200-al, hanem cserben is hagytak, amikor mára megfosztottak alapvető demokratikus jogomtól: a választás lehetőségétől.

Az áldozatok szájából gyakran elhangzó mondat, hogy nem emlékszem semmire, minden olyan gyorsan történt. Most azonban nem így volt: lassan ment át rajtam, hogy érezzem minden egyes csontom roppanását és máig emlékezzek minden mozzanatra!

Hogy is történt ez a rohadt gázolás?

Először volt az MDF márkájú személygépkocsi. Elhittem – én magyar – hogy ez egy megbízható, nyugodt és erős autó. Vele eljutok, de legalábbis elindulhatok abba az irányba amerre menni szeretnék. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy amikor pár percre kiszálltam egy kis nyújtózkodásra, a saját kocsim hajtott rajtam át! Nem az volt a baj, hogy az MDF kiárusította az országot (utálom ezt a demagógiát (is)), hanem, hogy ezt elvtelenül, szakmai koncepciók nélkül, az ország érdekeit leszarva tette! Ja és nagyon sok olajat fogyasztott!

Nem baj gondoltam – én magyar – veszek egy másik autót! Mégse kell az új, maradjunk meg inkább a régi - ugyan kopott, rozsdás - de valami ráncfelvarráson mégis csak átesett és már ismerős márkánál és kiválasztottam a jó öreg MSZP-t. Na ezzel speciel jutottam valameddig, legalábbis a motorba fecskendezett Bokros-adalék kihúzott a kátyúból, de én – magyar ember – mégis úgy gondoltam, hogy bár a motor ettől elkezdett húzni, nekem – magyar embernek – mégsem kellett úgy a kocsi, hogy ezért cserébe átmenetileg le kellett mondani a légkondiról és a CD lejátszóról.

Nem baj, gondoltam én – magyar ember – még mindig van választásom, legyen hát a gyártása óta ugyan igen sok átalakuláson átesett és az eredeti koncepciót felismerhetetlenségig megváltoztatott FIDESZ személygépkocsi. A cég adott hozzá egy Kisgazda típusú utánfutót is; gondoltam az annyit nem árthat, majd lekapcsolom, ha esetleg nagyon akadályozná a haladást. Látszólag jó üzletet csináltam: haladt a kaszni, de egyre több gyanús jelre lettem figyelmes. Kiderült, hogy a kocsi egy varázs masina! Mi – bent utazó magyar emberek - egyre többet vitatkoztunk, összevesztünk és arra lettünk figyelmesek, hogy a végén már nem beszélünk egymással és egy kanál benzinben megfojtanánk a másikat. A szerkezet tehát mégsem lehetett olyan jó, mert a beszivárgó benzingőz teljesen átmosta és megfertőzte az elménket. Az utasok egyik fele lesüllyedt egy jól nevelt birka szintjére, a másikat pedig pánik félelem fogta el a birkáktól, mert már nem lehetett velük kommunikálni, egyre hangosabban bégettek és ráadásul pofátlanok is lettek.

Nem baj, gondoltam én – magyar ember – még mindig nincs veszve minden. Megint csak ellátogattam én – magyar ember – a használt autókereskedésbe és lehajtott, bűnbánatos ábrázattal, - igaz már egy kicsit reményvesztetten - de visszavásároltam a jó öreg MSZP-t. Talán, nem olyan vagány, mint a többi, de majd legfeljebb nem száguldok vele annyira. Vettem mellé egy második autót is a még forgalomban lévő SZDSZ típusból a biztonság kedvéért.

Aztán az idő múlásával egyre több hülye hiba jött ki, olyanok, amiknek nem lett volna szabad. Egyre lassult a sebesség, néha nem működött a kormány, úgy érzetem nem vagyok ura a kocsinak és kezdtem félni, hogy nem fogom tudni az úton tartani. Az egyik útkereszteződésnél egyszer csak megpillantottam a kereskedőt, akitől vettem, aki sajnálkozva bevallotta, hogy ő tudta, hogy a kocsi hibás, de hát mégis csak el kellett adni. Rántott egyet a vállán aztán továbbment. Azóta a kocsi egyre szarabb! A motorból felszálló füsttől már nem látom az utat, nem látom, ki jön szembe és ki az, aki követ. Biztos, hogy nagy gáz lehet, mert annyi még felsejlik, hogy egyfolytában dudálnak rám és előzgetnek, de nem tudok ezzel törődni, mert örülök, ha egy szerpentinen nem hajtok bele a szakadékba.

A pótautóm is cserbenhagyott, mert olyan döbbenetes dolgokat művel menet közben, ami a gyártó által a kocsihoz adott használati utasítás szerint nem is fordulhatna elő! Például a kocsi egyszer csak magától megugrott elkezdett száguldozni, de az udvarnál tovább nem jutott és ráadásul át is ment a lábamon.  

El is döntöttem 2010-ben eladom ezt is. Csakhogy most először már nem tudom mit vegyek! Kipróbáltam mindet nem bízom egyikben sem. Pedig tudjátok mit: már az extrákról is hajlandó vagyok lemondani, csak az alapfunkciókat várom el, azaz hogy vigyen el A-ból B-be biztonságban, hogy ha beleülök tudjam, hogy a többi kocsival tudom tartani tempót. De nincs ilyen kocsi, márka. Hiába van demokrácia nálunk - józan, a hazájáért valóban aggódó magyar emberként -  nincs reális választásom, mert 20 év után ugyan azon a roncstelepen, ugyanannak a pár kocsinak a roncsaiból nem lehet újat kihozni. Ilyenkor szoktak az emberek a tankok felé fordulni, ami ugyan erős és mindenen átmegy, de nem környezetbarát családi autó és nem véletlen, hogy sehol a világon nem terjedt el...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.