Azt már tudjuk, hogy a zsidók minden rossz okozói a Földön, de lássuk be, néha csináltak olyan dolgokat is, amikről korábban kevesen hitték, hogy lehetséges. Pl. megvalósították a kommunizmust, legalábbis annak azt a pozitív részét, amikor minden közös és a közösség együtt, egymásnak termeli meg a javakat és mindezt valóban önkéntesen. Ezeket a közösségeket kibucoknak nevezték és - ha nem is úgy, mint fénykorukban - még ma is működnek.
A közelmúlt hazai áramlopásai ügyeit figyelve újra eszembe jutott az a régi gondolatom, miszerint Magyarországon is meg lehetne próbálkozni valami hasonlóval a mélyszegénységben élők között, legyenek azok ún. magyarok, cigányok, hajléktalanok vagy persze ezek keverékei.
Vegyünk egy faluszéli cigánysort példaként! Ha tudjuk, hogy nem juthat minden házba mosógép, hűtő, TV, hogy számítógépről ne is essék szó, akkor mondjuk 10-20 házat egységként kezelve létre lehetne hozni egy ilyen előbb említett kibucot, ahol annak tagjai együtt „tartanak el” egy mosógépet, egy hűtőt, stb., amit mindenki közösen használ. Házaikat együtt újítják fel, vagy tartják karban; lenne valaki, aki felel azért, hogy a gyerekek iskolába járjanak, egy más valaki, aki a gépeket tartja karban egy harmadik csoport a felújítást ellenőrizné. Az állam ehhez úgy járulna hozzá, hogy biztosítja mind a törvényi, mind a fizikai feltételeket és eszközöket, de a munkát, a kivitelezést minden esetben a közösség tagjai végeznék. Magukat, az egyébként alanyi jogon vagy rászorultság alapon járó segélyeket és/vagy azok mértékét is a program sikeréhez lehetne kötni.
Az így fejlődő közösségek később tagjaik szakmai tudása alapján akár termelhetnének is és munkájuk gyümölcsét eladhatnák. A befolyó összeg negyede minden esetben a közösséget gyarapítaná.
Nem értem, hogy miért nem egyértelmű a döntéshozóknak, hogy a szegénységből való kilábalás nem lehetséges csupán segélyek árán és az államnak nem is feladata azt egyedüli félként megoldania.
Apám már akkor alkalmazta nálam az EU segélyezés elvét, amikor az EU még ilyen formában nem is létezett. Ez úgy történt, hogy gyerekkoromban, amikor valami hülyeséget szerettem volna, amivel ő nem értett egyet, felajánlotta, hogy megveszi, ha én is belefizetek ennyit meg annyit. Ezek után hatszor meggondoltam kell-e az a valami, viszont jobban is értékeltem, ha végül az enyém lett. Az államnak, mint jó szülőnek sem az a feladata, hogy „gyermekeinek” mindent megadjon, amire azok kinyitják a szájukat, hanem hogy nevelve, de nem hülyének nézve őket, segítsen megszerezni a kívánt dolgokat vagy megteremteni a lehetőséget, hogy azokat az állampolgár maga szerezhesse meg.
Tőletek Mindenkinek