Orbán Viktor most biztosan miden este imájába foglalja kedvenc kollégája Gyurcsány Ferenc nevét és a titokban az éjjeli szekrényében őrzött fényképét puszilja meg felesége helyett lefekvés előtt. Miért? Mert ki másnak is köszönhetné, hogy a rendszerváltozás utáni magyar demokráciában (?) eddig példátlan támogatottságot ért el a Fidesz és már-már a minden miniszterelnök (jelölt) által dédelgetett kétharmados többség sem csak Orbán Viktor „100 dolog, amit még szeretnék elérni, mielőtt már nem marad elfoglalni való híd” című könyvecskéjében létezik.

A bajom nem is (csak) ezzel van, hanem, hogy folytatódik az az igazi magyar történet, amiben mi mindig valami ellen harcolunk/küzdünk/szavazunk a valami mellett helyett. Lehet, persze hogy minden magyarok Viktorja úgy gondolja, ezt ő érte el, de mi azért tudjuk, hogy ő nem csinált semmit. És a legszomorúbb, hogy nem is kellett. Mert ez a nép olyan, hogy teljesen mindegy neki mi lesz, ha ezzel valami ellen szavazhat. De Orbán más miatt is biztos lehet a dolgában: akármit is csinál, azok, akik nem szavaztak rá vagy nem rá szavaztak nem fognak hidakat foglalni, teleszarni a Kossuth teret, szétverni a TV székházat vagy egyéb sporteseményekbe keveredni. Talán majd négy év múlva, megint elegük lesz az embereknek pont abból, ami van és akkor majd egy másik pártra szavaznak, de persze nem azért mert az jobb… Elvégre mi nekünk egy nyavalyás MSZP vagy Fidesz?! Harcoltunk mi már a törökök, a Habsburgok, a nácik, a szovjetek ellen, szavaztunk egyik pártra a másik ellenében, de soha nem mellett. A rendszerváltozás utáni választások is arról szóltak melyik miniszterelnök jelölt tud nagyobb hülyeséget mondani, amivel még 100 embert átkerget a másik táborba. Vagy itt van a vizitdíj: nem egy igazságosabb, kevésbé pazarló egészségügy mellett szavaztunk (az azért áldozatokkal járna, meg hosszútávra kellene tervezni, szóval csomó magyartalan dolog), hanem inkább egy nyüzüge 300 Ft-os tétel ellen, mert ez gyors, látványos és egyszerű volt. Aztán mindenki megnyugodhatott, hogy hatalmas csapást mért a mocskos MSZP politikára és jó megleckéztették a rendszert!     

Pedig képzeljük el, milyen lenne, ha valamelyik párt/eszme/politika mellett harcolhatnánk (persze a nélkül, hogy idétlen lúzuer, cserkész jelmezekben kellene agy nélkül masírozni)? Persze ez is azért nehéz, mert ahhoz, hogy egy eszme, egy politika mellett tegyünk le a voksunkat, ahhoz nem árt, ha az átgondolt, de szenvedélyre késztet, zseniális, de egyszerű és persze valóban a haza érdekeit szolgálja. Bár erre a magyar történelemben százévente egyszer van példa, akár reményre is okot adhat, hogy ilyen a XXI. században még nem akadt. Nem baj – még van 91 évünk.